Kép: Depositphotos/PeopleImages

Hogyan látja a magyar elektronikai ipar jelenlegi helyzetét?

– Úgy vélem, hogy az elmúlt két évet a stagnálás, illetve enyhe visszaesés jellemezte a magyar elektronikában. Ez nemcsak magyar, hanem világjelenség. Mi alapvetően beszállítói megrendeléseket teljesítünk, így nagyon ki vagyunk téve a szektor globális folyamatainak, amelyek rendszerint negyed-fél éves késéssel éreztetik nálunk a hatásukat. A tavaly ősszel rendezett müncheni Product­ronica elektronikai kiállításon azonban már látha­tóak voltak annak a jelei, hogy talán újra bizakodni kez­denek a cégek a közelgő fellendülésben, ám ez nálunk még nem érződik. A sikeresség attól függ, hogy képesek leszünk-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Az elmúlt két évet a stagnálás, illetve enyhe visszaesés jellemezte a magyar elektronikában.

Mi jellemzi ezeket a megváltozott körülményeket?

– Alapvetően a távol-keleti, pontosabban kínai és tajvani erőfölény. Minden attól függ, hogy képesek leszünk-e velük versenyezni. Tömeggyártásban erre nem sok esély mutatkozik. Viszont a jelentős hozzáadott értéket igénylő szegmensekben, főként, ha fontos a gyorsaság is, akkor mindenképpen van keresnivalónk a piacon. Azokra a megbízásokra kell koncentrálnunk, amelyek új fejlesztést és a legkiválóbb minőséget igénylik, viszont alacsony darabszámról szólnak. Bár hozzá kell tennem, hogy már a kínai termékek egy része is rendkívül jó minőségű, így az én cégem is egyre több alkatrészt rendel Kínából és a Távol-Keletről.

Néhány évtizede még az elektronikai – és szinte bármilyen – termékek piacán a „kínai” eredetjelző szinte szitokszó volt, amiről sokaknak a gagyi és a koppintás jutott az eszébe. Ez mára megváltozott?

– Nyilván ők sem tudnak kibújni a bőrükből, és csak úgy tudnak hatalmas tömegben olcsón gyártani, ha öt­leteket csennek innen-onnan. Ugyanakkor az átlagos minőség az évek során egyértelműen jobb lett mind a tömegtermékek piacán, mind a high-tech szegmens­ben. Ezzel kell a magyar, illetve a világ minden más elektronikai szektorának megbirkóznia.

Katonai műholdak

A magyar elektronikai ipar stagnálásának tehát alap­vetően a kínai konkurencia az oka?

– Részben igen, másrészt pedig a világpolitikai környe­zet bizonytalansága. A magyar beszállítók nagyon megérzik például a német autóipar nehézségeit, aminek hátterében ugyancsak politikai, illetve strukturális tényezők állnak. Az autóipar gyengélkedése és az orosz–ukrán háború okozta az elmúlt évek egyik legszembetűnőbb elektronikai trendjét, vagyis az űr- és védelmi ipar egyre hangsúlyosabbá válását. Korábban e két szektor nem volt igazán jelentős, de mára mindkettő rendkívül megerősödött, és kezdenek szinte hétköznapivá válni. Manapság már ezerszámra keringenek műholdak a Föld körül, heti rendszerességgel állítanak pályára újabb szatellitflottákat. Ezeket civil és katonai célra egyaránt használják, ilyen értelemben összefonódik a két terület. A védelmi ipar fejlődése lassan eljut oda, hogy ott is a világűrben keringő eszközök és a levegőben repülő autonóm drónok lesznek a legfontosabbak. Nem attól függ ma már egy ország hadereje, hogy mennyi tankja van, hanem hogy mennyire szofisztikáltak és ütőképesek a drónjai.

A védelmi ipar fejlődése eljut oda, hogy a világűrben keringő eszközök és a levegőben repülő autonóm drónok lesznek a legfontosabbak. (Kép: Depositphotos/aapsky)

És ebben a versengésben a magyar cégek részt tudnak venni?

– Legalábbis igyekeznek. Ezen a területen aktív a mi cé­günk és még néhány magyar vállalat is, ők igyekeznek megvetni a lábukat az űr- és védelmi iparban. Egyértelmű azonban, hogy ezen a területen is csak azok a cégek ké­pe­sek felvenni a versenyt a távol-keleti gyártókkal, ame­lyek jelentős hozzáadott értéket és mérnöki munkát fek­tetnek a termékeikbe. Nagy nehézséget jelentenek ugyanakkor a növekvő bérköltségek. Az utóbbi évek­ben számottevő bérnövekedés volt tapasztalható az elektronikai szektorban. Korábban az volt a jellemző, hogy egy újonnan fejlesztett termék árának nagyjából harma­dát tették ki az anyagköltségek, harmadát a személyi költségek, és a maradék harmad volt a profit. Ez azonban az elmúlt években átalakult: ma már az ár közel felét a bérköltségek teszik ki. Ezt csak akkor lehet kigazdál­kod­ni, ha a termékben sokkal nagyobb a hozzáadott érték.

Hogyan lehet gyorsaságban felvenni a versenyt a konkurensekkel?

– Ehhez meg kell barátkoznunk az úgynevezett „fejlesztve gyártás” (develop for manufacturing, DFM) filozófiájával. Vagyis úgy kell fejleszteni, hogy már rögtön az első elkészült terméket is el lehessen adni. Korábban az volt a megszokott, hogy a fejlesztés során előállított harmadik-negyedik termékváltozat vált értékesíthetővé. Erre manapság már nincs sem idő, sem pénz. Természete­sen az űriparban nem lehet megspórolni a prototípusok soklépcsős tesztelését, de a kevésbé high-tech szegmensben mindenképpen egyszerűsíteni és rövidíteni kell a fejlesztési folyamatot.

A növekvő bérköltségek oka a mérnökhiány?

– Részben igen, és a közelgő InnoElectro kiállítás és konferencia egyik célja ezért is a mérnöki szakma népszerűsítése. Míg az elmúlt évszázadban a mérnökök a társadalom legmegbecsültebb szakemberei közé tartoztak, úgy érzékeljük, hogy ez az elmúlt évtizedekben átalakult. Ma már mindenki menedzser vagy marketingszakember akar lenni, és egyre kevesebb olyan mérnök kerül ki az egyetemekről, aki alkalmas lenne a fejlesztőmunkára. Egyre nehezebb jó mérnököt találni, ez pedig a teljes gazdaságnak rossz, az elektronikának meg kiváltkép­pen. A friss diplomás mérnököket be kell tanítani a cégeknek, de gyakran előfordul, hogy ők csak egy-két évet töltenek el a vállalatnál, majd továbbállnak egy másik magyar céghez, vagy nyugatra távoznak, mert ott jobb fizetést ajánlanak nekik. Ez nem jó üzlet egyik cégnek sem.

Egyre nehezebb jó mérnököt találni, ez pedig a teljes gazdaságnak rossz, az elektronikának meg kiváltképpen.

Forrasztási verseny

Melyek lesznek idén az InnoElectro kiállítás és konferencia fő témái?

– A kiállításon a magyar elektronikai ipar főszereplői jelennek meg, akik egyrészt alkatrészeket forgalmaz­nak, másrészt pedig gyártási, szerelési szolgáltatást vé­geznek. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyetemek sze­repelteté­sére, illetve az egyetemisták bevonására is. Ennek érdekében tervezünk egy kerekasztal-beszélgetést az egyetemek és az ipar kapcsolatáról. Az utóbbi években egyre inkább próbáljuk az egyetemistákat már a diplomázásuk előtt bevonni az ipari életbe, ám ehhez fogadókészségre, illetve megfelelő jelöltekre is szükség van. Ha nincs garancia arra, hogy a cég által kiképzett szakember ott is fog maradni a vállalatnál, akkor tízszer is meggondolják, hogy pénzt költsenek a mentorálásá­ra. A konferencián természetesen lesz űr- és védelmi ipari nap is, hiszen ez a terület napról napra egyre fontosabbá válik. Ismét meghirdetjük az InnoElectro Nagydíj pályázatot; a díjat a leginnovatívabb kiállító nyerheti el. A konferencia egészen kivételes eleme lesz a már hagyományos diák és profi kézi forrasztási verseny, ugyanis az elektronikában a kézi forrasztás még napjainkban is rendkívül fontos szerepet játszik, különleges tudást igényel, és robotokkal még nem váltható ki.

Az InnoElectro kiállítás és konferencia hagyományos eleme a diák és profi kézi forrasztási verseny, ugyanis a kézi forrasztás különleges tudást igényel, robotokkal még nem váltható ki. (Kép: Depositphotos/BravissimoS)

Az ember azt gondolná, hogy 2026-ban az elektronikai gyártás már teljesen robotizált, így a forrasztás is automatizáltan történik.

– Pedig a high-tech szegmensben, főként, ha csak néhány darabot kell legyártani az adott termékből, a kifinomult kézi munka továbbra is megkerülhetetlen. Ameddig nem fejlesztenek ki olyan humanoid robotokat, amelyek ugyanúgy átlátják majd a munkadarabot, és ugyanolyan kézügyességgel és precizitással tudják elvégezni a szükséges forrasztásokat, addig ez nem is fog változni. De a maximum néhány százas darabszámoknál, amelyek a magyar cégek megrendeléseiben általában szerepel­nek, nem is éri meg sok millió dolláros robotizált rendszereket beállítani. Ha ezek a termékek esetleg eljutnak a tömeg­gyártásig, akkor előfordulhat, hogy a robotizáció révén csökkenteni lehet a gyártási költségeket. Én azonban nem hiszem, hogy erre Magyarországon reálisan számíthatunk. A tömeggyártásban sohasem fogunk tudni versenyezni a kínaiakkal.

Milyen területeken versenyképesek a magyar elektronikai cégek?

– Például a különleges célra készülő kommunikációs eszközök piacán. Amikor nem tömegtermékre van szükség, hanem a megrendelőnek van egy specifikus problémája, amire egyedi megoldást kell fejlesztenünk. Például egyre több szélerőműfarmot telepítenek a tengerre, főként az észak-európai és amerikai partok közelében. Meg kell oldani, hogy ezek a tengeri szélerőművek kommunikálni tudjanak egymással, a központtal, illetve az őket karbantartó munkások kapcsolatban maradhassanak egymással. Ezt a szokványos berendezésekkel nem lehet megoldani, erre a célra különleges megoldásokat kell kifejleszteni. Hasonló feladat az alagutak belső kommunikációjának megoldása, a rádiójelek bevitele a föld alá. Ezekből a berendezésekből nincs szükség milliós darabszámokra, ezért a tömegtermelésre szakosodott távol-keleti üzemeknek nem éri meg ezzel foglalkozniuk. De a megrendelőnek szüksége van egy olyan megoldásra, amely ott, az adott helyen, a minden mástól különböző körülmények közepette is működőképes. A magyar mérnöki szakma képes megfelelni ezeknek a kihívásoknak, így azok a cégek, amelyek ki tudják használni az ezekben az egyedi megrendelésekben rejlő lehetőségeket, talpon maradhatnak. És sajnos olyanok is vannak-lesznek, amelyek elbuknak a versenyben.

Problémamegoldó cégek

Manapság az elektronikában – legalábbis a laikus média megközelítésében – mintha minden a mesterséges intelligenciáról (MI) szólna. Ez a trend érzékelhető a magyar elektronikai gyártók gyakorlatában is?

– Egyelőre csak mérsékelten tapasztalom a mesterséges intelligencia megjelenését a magyar elektronikai fejlesztésekben. Ahogy korábban is utaltam rá, a magyar gyártók olyan nagy hozzáadott értékű, egyedi fejlesztőmunkát végeznek, ami olyan kifinomult mérnöki szaktudást igényel, amit még nagyon sokáig nem fog tudni kiváltani az MI. Jelenleg még csak segédeszköz, ami gyorsíthatja a mérnöki munkát. Például segíthet speciális alkatrészeket találni egy funkcióra, vagy ellenőrizheti az elkészült áramkör vagy forrasztás helyességét. Bár mi is használunk különböző automatizálási szoftvereket a fejlesztés során, például amikor az elkészült háromdimenziós modell alapján a program megtervezi, hogy milyen munkadarabokat kell a gépekkel legyártani (vagyis gyakorlatilag lefordítja a terveket a gép nyelvére). A tapasztalatok szerint azonban ezeket a terveket mindig ellenőriznie kell egy mérnöknek, aki a szakértelme révén kijavítja a gép optimalizációs hibáit. De természetesen, amikor a mérnöknek már az elkészült terv kisebb hibáit kell kijavítania, az sokkal kevesebb időt vesz igénybe, mintha egy fehér lapon a semmiből kellene kiindulnia.

Egyelőre csak mérsékelten tapasztalom a mesterséges intelligencia megjelenését a magyar elektronikai fejlesztésekben.

Hogy látja a jövőt? Húsz év múlva létezni fog-e még magyar elektronikai ipar, az akkori cégek mit fognak gyártani, mennyire lesznek versenyképesek?

– Hiszek benne, hogy a magyar elektronikai iparnak van jövője, ám ehhez ki kell küszöbölni az eddigi, főként a beszállítást és a bérgyártást erőltető tévutakat.

A magyar gyártók olyan nagy hozzáadott értékű, egyedi fejlesztőmunkát végeznek, ami olyan kifinomult mérnöki szaktudást igényel, amit még nagyon sokáig nem fog tudni kiváltani a mesterséges intelligencia. (Kép: Depositphotos/Gorodenkof)

A szakmai szervezetek már évtizedek óta hangsúlyozzák, hogy a magyar fejlesztésű, nagy hozzáadott értékű termelést kell előtérbe helyezni, mert ezt fogja a világ szakmai közös­sége respektálni. Az én vízióm szerint azok a cégek lehetnek sikeresek a jövőben, Magyarországon és Európában egyaránt, amelyek a legintelligensebb mérnököket al­kalmazzák, és a vevők igényeit tartják szem előtt. Az már ritkán működik, hogy kitalálok valamit, és azt megpróbálom eladni. Meg kell hallgatnunk a megrendelőket, hogy milyen problémákkal küzdenek, és tökéletesen rájuk szabott megoldásokkal kell előrukkolnunk. A jövőben csak a problémamegoldó cégek maradhatnak életben.•

Címlapkép: Depositphotos/aapsky