Kép: Depositphotos/Holy_Studio

Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez az alábbi szem­pontokat szükséges megvizsgálni. Először is, el­fo­ga­dott védjegyjogi gyakorlat, hogy a fogyasztók álta­­lában jobban emlékeznek a megjelölések szóelemeire, mint az ábrás elemekre. Ez érthető, hiszen egy szó egyszerűbb hivatkozási alap, mint egy elvont ábra. Elég csak belegondolni, hogy ha egy ismerősünkkel szeretnénk megbeszélni, hogy melyik kávézóba üljünk be, vélhetően a kávézó nevét fogjuk mindketten ismerni, nem pedig a kávézó logójának ábrás elemeit („az a zöld sellős kávézó”). Ennek a gyakorlatnak a szem előtt tartásával alapvetően érdemes elsőként a logó szóelemét bejelenteni védjegyként.

Amennyiben a logó több szóelemből áll, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mindegyik szóelem már önmagában márkanév-e, vagy esetleg egyes szóelemek csak kiegészítik a márkanevet. Tipikusan kiegészítő szóelem pél­dául a „Jack Wills est 1999” szóösszetételből az „est 1999” rész, amelyet nem feltétlenül szükséges megjeleníteni a védjegyben, mert ez a „Jack Wills” márkanév kiegészí­tése csupán. Érdemes mérlegelnünk, hogy minden szóelemre igényt tartunk-e védjegyként, vagy a bejelentésünket a márkanévre szűkítjük.

Szóvédjegyek bejelentésekor sem speciális betűtípust, sem (a feketétől eltérő) színeket nem használhatunk. Amennyiben ezek bármelyike megjelenik a megjelölésünkben, úgy a védjegybejelentésünk már ábrás védjegynek fog minősülni. A speciális betűtípus, illetve színhasználat megjelenítése akkor javasolt, ha ezek az elemek önmagukban is megkülönböztetőképességgel (lásd 1. ábra) bírnak. Egy híres példája a megkülönböztetőképességgel bíró betűtípus és betűszín kombinációjának.

1. ábra. Lajstromszám: 015962962

Más a helyzet akkor, ha maga a szóelem önmagában nem bír kellő megkülönböztetőképességgel, hanem a logó egyediségét a szó- és ábrás elemek összessége adja. Ebben az esetben nem érdemes megpróbálni önmagá­ban a szóelemet védjegyként bejelenteni, mert előfordulhat, hogy a megkülönböztetőképesség hiánya, azaz lényegében a márka egyediességének hiánya miatt az eljáró hivatal meg fogja tagadni a védjegyként lajstro­­mo­zást. Ehelyett ilyenkor javasolt a logó mint egész bejelentése, feltéve, hogy az összességében rendelke­zik a védjegyként lajstromozáshoz szükséges megkü­lön­böztetőképességgel – ilyenkor a logóként történő oltalmazás azért is célravezetőbb, mert a fogyasztók is inkább a logót fogják a vállalkozáshoz társítani, mint önmagában a szóelemet.

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy a logónk összességében (vélhetően) rendelkezik-e kellő megkülönböztetőképességgel, az alábbi szempontokat kell megvizsgálnunk. A kellő megkülönböztetőképesség azt jelenti, hogy a logónkat a fogyasztók meg tudják különböz­tet­ni a konkurenseink logóitól, mert a logónk egyedi, és csak a mi cégünkhöz kötődik. Másfelől nézve, ha a logónk pusztán olyan elemekből áll, amelyek egyébként az általunk értékesített áruk vagy általunk nyújtott szolgál­ta­tá­sok vonatkozásában semmiféle egyedi jellemzővel nem bírnak, akkor sajnos erre a logóra valószínűleg nem fogunk tudni védjegyoltalmat szerezni. Íme egy példa egy olyan logóra (2. ábra), amely még összességében sem rendel­kezett megkülönböztetőképességgel az eljáró hivatal szerint.

2. ábra. Bejelentési szám: 019227134

Az eljáró hivatal elutasította a fenti logó lajstromozá­sát a kifogásolt áruk (orvosi műszerek stb.) és szolgál­tatások (egészségügyi szolgáltatások stb.) vonatkozá­sá­ban, arra hivatkozva, hogy ezeket illetően a logó egyik eleme sem kellően egyedi, így összességében a logó sem bír a véd­jegyként történő lajstromozáshoz szükséges meg­különböztetőképességgel. Ugyanakkor ez a lajstro­mo­zást kizáró ok nem merült fel a védjegybejelentés árujegyzé­ké­ben foglalt azon áruk és szolgáltatások vo­nat­kozá­sá­ban, ame­lyek nem kifejezetten az egészségüggyel voltak kapcsolatosak (például szappanokra).* Ez az ügy rámutat arra is, hogy a megkülönböztetőképességet mindig az árujegyzék­ben szereplő áruk és/vagy szolgáltatások tükrében kell vizsgálni, és előfordulhat, hogy egy logó az árujegyzék egy részére nézve lajstromozható, míg a másik részére nem.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a logónknak nemcsak a szóeleme, hanem az ábrája is ki­­fe­je­zetten egyedi, akkor érdemes lehet mindkettőt (külön-külön, esetleg együtt is) bejelenteni védjegyként, ezáltal a lehető legkomplexebb védjegyjogi oltalmat hoz­va létre. Példaként hozható ide a „DreamWorks” védjegy­család (3. ábra), amely a többi között az alábbi védjegye­ket oltalmazza.

3. ábra

Ez a komplex védelem segíthet abban, hogy a logó szóelemét, illetve ábrás elemeit nemcsak együtt, hanem külön-külön se tudja más cég a védjegyjogosult engedélye nélkül használni.

Összefoglalva: egy logó védjegyként tör­ténő be­je­len­tésekor elsődleges szempont annak a vizsgálata, hogy a logó mely elemei bírnak önmagukban kellő megkülönböztetőképességgel. Felmerülhetnek ugyan­akkor egyéb szempontok is, amelyekre ebben a cikkben nem tértünk ki. Ilyen szempont egyebek között az esetleges ütköző védjegyek léte, a logó bármely elemének megtévesztő jellege, illetve a szerzett megkülönböztető­képesség. A logónkat e szempontok alapján is meg kell előzetesen vizsgálnunk ahhoz, hogy azt minél nagyobb sikerrel tud­juk védjegyként lajstromozni.•

* Ld. az EUIPO R-019227134. számú döntését, 2026. január 26.

Címlapkép: Depositphotos/Holy_Studio